Nem kis kihívást jelentett megszemélyesíteni a vers eszközén át egy olyan fikciós karaktert, aki depresszióval, elmagányosodással küzd, és ugyan igénybe veszi a terápiás lehetőségeket, de állandóak a visszaesései. Az írás során határozott célom volt a társadalmi érzékenyítés, hiszen sosem tudhatjuk, hogy egy másik ember, milyen lelki vívódásokat él át naponta. Úgy gondolom, ha csak felhívjuk a figyelmet a hasonló problémákra, máris tettünk valamit a szélesebb körű megismerés, illetve elfogadás érdekében.
Az alábbi versben az igazi, eszetlen nagy gazdagság életérzését próbálom megjeleníteni, annak minden kellékével. Puzsért idézve, valahogy így festhet a „pénzes proli veretése“. Parodisztikus...
A stressz az, amivel mindannyian megküzdünk, minden egyes nap. Talán banális tapasztalat, és ennyiben nem feltétlenül egyszerű verstéma, viszonylag hamar sikerült fogást találnom rajta....
Sietünk. Hajtunk. Kiégünk. Kiüresedünk. A türelmünk fogytán. Próbáljuk valahogy szinten tartani magunk, valahogy kárpótolni magunkat a sok munkáért, a reklámok tömkelege pedig elhiteti velünk,...
