A stressz az, amivel mindannyian megküzdünk, minden egyes nap. Talán banális tapasztalat, és ennyiben nem feltétlenül egyszerű verstéma, viszonylag hamar sikerült fogást találnom rajta. Egyszerűen rímekbe szedtem mindazokat a testi tüneteket, amelyeket ez az alapvetően lelki nyomás okoz. A ritmus is azonnal elkezdett lüktetni, ahogy a zakatoló, zaklatott szív. Persze sok csiszolgatást igényelt a szöveg, de ez már csak így szokott lenni. Remélem, tetszeni fog nektek, s csak azért remélem, hogy túlságosan mégsem rezonál majd bennetek, mert nem túl kellemes élményt rögzít.
Amikor az ember lánya elkezd verseket írni, három dolog minden bizonnyal jellemző rá: 1. épp a tinikorát éli 2. épp vagy nagyon szerelmes, vagy...
Tavaly hunyt el utolsó nagyszülőm, anyai nagymamám. Ilyenkor az ember önkéntelenül is úgy érzi, hogy az őt a saját gyermekkorához fűző fontos szál is...
Történt már veletek, hogy megéreztetek egy elfeledettnek vélt illatot, s az agyatok azonnal időutazásra invitált benneteket? Esetleg hatódtatok meg egy íztől, mely rég elhunyt...
