Mint minden évben, idén is eljött a nagy esők hónapja, amikor folyamatosan, szürkén ontja magából az ég az esőcseppeket, akár napokon keresztül, az udvaron pedig egyre terebélyesebbre híznak a pocsolyák. Mit tehet az ember ilyenkor? Egy bögre forró itallal a kezében, egy puha takarót maga köré vonva fészkeli be magát kedvenc foteljébe, és onnan hallgatja az ablakpárkányon a dobolást. De ilyenkor jó verset olvasni, hallgatni, fogadjátok hát szeretettel az őszi esőnek címzett költeményeinket!
Gyakran van úgy, hogy az ember nincs jóban a világgal, pusztán azért, mert nincs jóban, tisztában önmagával. Hatalmas klisé, melyet kimondani banális, átérezni, a...
Még a legelső kertkocsmás Költőtoll-brainstormingunk alkalmával merült fel az ötlet köztünk Kerivel, hogy írjunk majd egy direkt rossz, vagy rossz rímes verset is. Mondjuk,...
Budapest, ez a gyönyörű, történelemmel átitatott, nyüzsgő, ugyanakkor melankolikus város mondhatni mindig is vonzott engem. Egyetemi éveim alatt éltem is benne, szerettem, olykor gyűlöltem,...
