Mint minden évben, idén is eljött a nagy esők hónapja, amikor folyamatosan, szürkén ontja magából az ég az esőcseppeket, akár napokon keresztül, az udvaron pedig egyre terebélyesebbre híznak a pocsolyák. Mit tehet az ember ilyenkor? Egy bögre forró itallal a kezében, egy puha takarót maga köré vonva fészkeli be magát kedvenc foteljébe, és onnan hallgatja az ablakpárkányon a dobolást. De ilyenkor jó verset olvasni, hallgatni, fogadjátok hát szeretettel az őszi esőnek címzett költeményeinket!
Klasszikus verset átírni különleges kihívás volt számomra – mintha reprodukálni szeretnék egy tökéletes festményt, ahol minden ecsetvonásnak külön jelentősége, helye van. Az ember örül...
Mit is mondhatnék e havi versemhez elöljáróban? Nyilván a városról szól, ahol élek, annak mindennapjairól és jellegzetességeiről, mindarról, ami első látásra a legfeltűnőbb. Valahogy...
Egy párkapcsolat dinamikái alkalmat nyitnak arra, hogy a másik személyt teljesen kiismerjük, minden szépségével és gyengeségével együtt. Sajnos ezek a felismerések nem minden esetben...
