Még a legelső kertkocsmás Költőtoll-brainstormingunk alkalmával merült fel az ötlet köztünk Kerivel, hogy írjunk majd egy direkt rossz, vagy rossz rímes verset is. Mondjuk, mint Varró Dani egy-egy mókás darabja. Ilyennel ezelőtt nem is nagyon próbálkoztam, és jelentem, nem is olyan könnyű működőképesen, „megcsináltan” rossz és félrecsengő rímeket eszkábálni, pláne ha amúgy máskor épp az ellenkezőjén igyekszel. De hát az egész rovatban azt szeretem a leginkább, hogy minden egyes epizód kihívás, és kizökkent a komfortzónámból, már ami az írást illeti. És ha egyszer így alakult, igyekeztem lazára venni a figurát, és az alkotás nehézségeire kiélezni a kompozíciót.
Nagyon erős a kötődésem a szülővárosomhoz, Dunaszerdahelyhez. Ha valaha valamit tetováltatnék magamra (nem fogok), az valószínűleg az irányítószám lenne – lássunk hát most egy...
Az állatvilág képviselői közül én elsősorban a nagymacskákért rajongok. Lenyűgöz az a fajta kettősség, amelyet ezek az állatok képviselnek: épp annyira tudnak játékos „kiscicák“...
Nagyon szerencsés, aki olyan párra talál, aki szereti, megbecsüli, és aki mellett biztonságban érzi magát. Egy kapcsolaton még ebben az esetben is folyamatosan dolgozni...
