Még a legelső kertkocsmás Költőtoll-brainstormingunk alkalmával merült fel az ötlet köztünk Kerivel, hogy írjunk majd egy direkt rossz, vagy rossz rímes verset is. Mondjuk, mint Varró Dani egy-egy mókás darabja. Ilyennel ezelőtt nem is nagyon próbálkoztam, és jelentem, nem is olyan könnyű működőképesen, „megcsináltan” rossz és félrecsengő rímeket eszkábálni, pláne ha amúgy máskor épp az ellenkezőjén igyekszel. De hát az egész rovatban azt szeretem a leginkább, hogy minden egyes epizód kihívás, és kizökkent a komfortzónámból, már ami az írást illeti. És ha egyszer így alakult, igyekeztem lazára venni a figurát, és az alkotás nehézségeire kiélezni a kompozíciót.
Amikor a popkult mint téma felmerült a rovattal kapcsolatos ötletelés során, mindjárt beugrott pár olyan klasszikus film és sorozat, amelyet valószínűleg mindenki ismer és...
Mit is mondhatnék e havi versemhez elöljáróban? Nyilván a városról szól, ahol élek, annak mindennapjairól és jellegzetességeiről, mindarról, ami első látásra a legfeltűnőbb. Valahogy...
