Amikor felvetődött Keri és köztem, én kifejezetten örültem az ötletnek, hogy írjunk szonettet. Már régebben is próbálkoztam ezzel a gazdag hagyományú műfajjal, hozzám mindig is elég közel álltak a különböző kötött formák. Szeretek „gúzsba kötve táncolni” – bár Kosztolányi a műfordítást jellemezte így. Szeretem, ahogy a rímek egymásba folyva hömpölyögtetik a szép, szabályos sorokat. Mi viszont, hogy vigyünk egy kis csavart a történetbe, úgy döntöttünk, hogy ez esetben szabad szonettet fogunk írni, s végülis megszületett a Súrlódás. Hogy miben, mennyiben kapcsolódik a klasszikusan szerelmes tematikájú szonetthagyományhoz, azt pedig már rátok bízom.
Szeretem az ősz melankolikus, lelassult pillanatait – sárral, esővel, hideg széllel együtt. Szeretem, hogy gyakrabban kényszerít arra, hogy zárkózzunk be, csak befelé figyeljünk. Egy...
Az önelfogadás és önszeretet témája elsősorban a pszichológia iránti, közös érdeklődésünkből ered. Talán nincs olyan ember a földön, aki számára ez az út teljesen...
Ebben a versben, képzeletben a kietlen tanyavilágba látogatunk. Az írás során az a kérdés foglalkoztatott, hogy vajon hogy nő fel egy gyermek egy ilyen...