Amikor felvetődött Keri és köztem, én kifejezetten örültem az ötletnek, hogy írjunk szonettet. Már régebben is próbálkoztam ezzel a gazdag hagyományú műfajjal, hozzám mindig is elég közel álltak a különböző kötött formák. Szeretek „gúzsba kötve táncolni” – bár Kosztolányi a műfordítást jellemezte így. Szeretem, ahogy a rímek egymásba folyva hömpölyögtetik a szép, szabályos sorokat. Mi viszont, hogy vigyünk egy kis csavart a történetbe, úgy döntöttünk, hogy ez esetben szabad szonettet fogunk írni, s végülis megszületett a Súrlódás. Hogy miben, mennyiben kapcsolódik a klasszikusan szerelmes tematikájú szonetthagyományhoz, azt pedig már rátok bízom.
Az új év remek lehetőséget kínál arra, hogy tiszta lappal kezdjünk, hogy más irányba fordítsuk életünk vitorlásának kormánykerekét (mily költői!). Sokan tesznek fogadalmat ilyenkor,...
Vannak azok a versek, amelyeket lehetetlen kikerülni. Nemcsak azért, mert olyan jók, hanem pusztán azért is, mert mindenki kénytelen bebiflázni őket az iskolapadban ülve....