Amikor először felvetődött a szonett, mint műfaj kipróbálása a rovatban, azonnal tettem hátrafelé egy lépést. Azért tartottam a szonettírástól, mert olyan remekművek születtek a műfajban, mint pl. Shakespeare 75. szonettje (az „Az vagy nekem, mint testnek a kenyér“ kezdetű klasszikus), amit nem lehet, illetve nem is célom űberelni. Aztán Jankával megállapodtunk abban, hogy legyen szabad a szonett, oldjuk a feszültséget, engedjük kicsit lazábbra a gyeplőt, engedjük be a humort. Lássuk, hogy mennyire sikerült elvonatkoztatni, a szigorú, kötött formától!
Az önelfogadás egy életen át tartó munka, amely sokszor tele van útkereséssel, kínlódással, bizonytalansággal – a folyamatban pedig sokszor külső ingerek, visszajelzések alapján értelmezzük...
Manapság a közbeszédben nagyon gyakran esik szó a mesterséges intelligenciáról. A techguruk nem győzik hangoztatni, hogy szinte végtelen potenciál rejlik benne, és akár az...
Budapest, ez a gyönyörű, történelemmel átitatott, nyüzsgő, ugyanakkor melankolikus város mondhatni mindig is vonzott engem. Egyetemi éveim alatt éltem is benne, szerettem, olykor gyűlöltem,...
