Amikor először felvetődött a szonett, mint műfaj kipróbálása a rovatban, azonnal tettem hátrafelé egy lépést. Azért tartottam a szonettírástól, mert olyan remekművek születtek a műfajban, mint pl. Shakespeare 75. szonettje (az „Az vagy nekem, mint testnek a kenyér“ kezdetű klasszikus), amit nem lehet, illetve nem is célom űberelni. Aztán Jankával megállapodtunk abban, hogy legyen szabad a szonett, oldjuk a feszültséget, engedjük kicsit lazábbra a gyeplőt, engedjük be a humort. Lássuk, hogy mennyire sikerült elvonatkoztatni, a szigorú, kötött formától!
A külső világból jövő ingereket érzékszerveink segítségével dolgozzuk fel. Benyomásaink nagyban meghatározzák, mit és hogyan fogunk fel. A színek, ízek, szagok, hangok épp ezért...
Nem fogok kertelni: ez a feladat, minden eddiginél keményebbnek bizonyult. Az olvasó azt gondolhatná: egy nő számára mi sem természetesebb, mint a nőnapról, nőiességével...
Vannak azok a versek, amelyeket lehetetlen kikerülni. Nemcsak azért, mert olyan jók, hanem pusztán azért is, mert mindenki kénytelen bebiflázni őket az iskolapadban ülve....
