A meleg pokrócokkal és illatos teákkal körített, fagyos november mintha csak csábítaná az olvasót a tartalmas, újszerű olvasmányok irányába. A novemberi Költőtoll közös témája a szonett, mint a szerelmes költemények egyik legszebb, legéteribb műfaja. Úgy döntöttünk, hogy leporoljuk ezt a középkorban megszületett, majd a reneszánsz során virágkorát élt, kötött műfajt, és újraértelmezzük a 21. század ízlésének megfelelően, szabad, megújult formában. Így ez alkalommal két szabad szonettet olvashattok tőlünk, amelyekben ugyan jelen van a szenvedély, talán csak a megszokottól kissé eltérő formában.
Tavaly hunyt el utolsó nagyszülőm, anyai nagymamám. Ilyenkor az ember önkéntelenül is úgy érzi, hogy az őt a saját gyermekkorához fűző fontos szál is...
Őszinte leszek: azt hittem, könnyebb lesz verset írni a kisebbségi magyarság témájában. Hogyne, hisz az egyformaságainkat, különbözőségeinket annyian megfogalmazták már, a sokszor ismételt frázisok...
Ez a vers nehéz szülés volt. Költőtollas társam, Keri választotta a munka, hivatás témáját. Mikor beszélgettünk róla, megegyeztünk, hogy ezer és egy oldalról megfogható....