Budapest, ez a gyönyörű, történelemmel átitatott, nyüzsgő, ugyanakkor melankolikus város mondhatni mindig is vonzott engem. Egyetemi éveim alatt éltem is benne, szerettem, olykor gyűlöltem, de mindig szívesen megyek vissza. Kedvvel fedezem fel, mi változott a jól ismert utcákon, mi maradt minden valószínűség ellenére is ugyanaz. Rovatunk legújabb verse tehát erről a városról, ehhez a városhoz szól, és mindenkihez, akiben benne lakik. Csupán ráadás, hogy két kedves költőmet, Závada Pétert és Pilinszky Jánost is megidéztem így vagy úgy a szövegköziség jegyében.
Ha azt hallom, nyár, szinte automatikusan megszólal a fejemben a hasonló kezdetű dalocska, megrohan ezer illat, íz és emlékkép, és a hozzájuk tartozó jellegzetes...
Írtunk már gyermekverset a rovat keretein belül, és mindketten imádtuk a feladatot. A visszajelzések alapján pedig eléggé jól sikerültek a szóban forgó szösszenetek, el...
Két kisgyermek anyukájaként számtalan kalandban van részem. Na meg számtalan megoldandó helyzet, illetve probléma elé is kerülök nap mint nap. Aki hasonló cipőben jár,...
