Alapvetően nem vagyok az a típus, aki a múltban él, pláne nem az, aki gyakran töpreng, hogy mi lett volna, ha… De azért az ember harminc fölött már nem lehet teljesen immunis a visszaemlékezésre. A barátokkal gyakran felemlegetjük a közös őrültségek perceit, megdöbbenünk azon, hogy gyermekünk, vagy épp ismerősünk porontya mekkorát nőtt, egy-egy régi képen pedig rácsodálkozunk egykori önmagunkra.
Költőtollas társam, Keri vetette fel, hogy verseink témája ezúttal a nosztalgia legyen. Magam is meglepődtem, mennyire rezonált ez bennem, milyen fürgén épültek fel szinte maguktól a jambikus lejtésű sorok, milyen készségesen álltak rendbe a rímek. Ezúttal az emlékek valamiképp megolajozták a versírás procedúráját…
A január az újévi fogadalmak, újrakezdés, magunk jobb verziójának megteremtésére tett kísérletek időszaka. S mint ilyen, tele van nehézségekkel, küszködéssel, de egyben reménnyel is....
Amikor Kerivel a közelgő január kapcsán úgy döntöttünk, a fogadalmak témáját választjuk a következő Költőtoll epizódhoz, az utolsó pillanatban kicsit csavartam a dolgon. Mert...
Az önelfogadás egy életen át tartó munka, amely sokszor tele van útkereséssel, kínlódással, bizonytalansággal – a folyamatban pedig sokszor külső ingerek, visszajelzések alapján értelmezzük...
