Akik rendszeresen olvassák a rovatot, jól tudják, hogy nem mindig szeretjük komolyan venni magunkat, no meg a kötöttségeket sem. Mivel az április köztudottan a legbolondosabb hónap, úgy döntöttünk, hogy ez alkalommal félretesszük a verstan szabályait – legyen a mondanivaló banális, a rím leginkább kín, szótagszám, az meg mi? Ketten kétfelől közelítettük meg a témát, így született a kínlódva verselés vs. verselve kínlódás üde egyvelege, ami remélhetőleg jókedvre deríti majd az Olvasót is.
Szlovákiai magyarként jó eséllyel kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor „magyarázzuk a bizonyítványunkat”: hogy is van az, hogy itt élünk, hogy élünk, milyen nyelvet használunk a...
Gyakran van úgy, hogy az ember nincs jóban a világgal, pusztán azért, mert nincs jóban, tisztában önmagával. Hatalmas klisé, melyet kimondani banális, átérezni, a...
Ahogy e sorokat körmölöm/gépelem, már elmúlt a nyár. Az út széléről eltűntek a dinnyeárusok, a szőlő már leszüretelve, a demizsonban várja, hogy átlényegüljön. A...
