Az irodalom mellett talán a képzőművészet az a művészeti ág, mely leginkább közel áll hozzám, és képes megérinteni. Az ízlésem e téren eléggé eklektikus: a szecessziótól kezdve a huszadik század eleji avantgárdon keresztül egészen a hiperrealizmusig sok minden megfog. De ha muszáj lenne felsorolnom a kedvenc festőimet, a listán biztosan ott lenne Frida Kahlo neve.
Fridának az életútja is kimondottan festői volt. Testileg nem egyszer törött össze, hihetetlen akaraterejével mégis képes volt talpra állni. Versem ihletője az ő Törött oszlop című festménye, amit kifejezette szeretek. Épp erről tanúskodik a vers, a maga szabályos formájával, és “régies” ízével, de hát a festmény is már 80 éve született…
Rég voltam már fesztiválon. Két picike gyermekem eléggé egymás után született, ami azt jelenti, hogy az utóbbi néhány évben szinte levegőt venni nem volt...
A sokaknak Akkezdet Phiaiból ismerős Závada Péter legelső kötetének, az Ahol megszakadnak címűnek a legelső verse, a Boldog óra mindkettőnk számára fontos szöveg. Sokszor...
József Attila klasszikusát most egy meglehetősen életszagú jelenség köntösébe burkoltam.
