Rég voltam már fesztiválon. Két picike gyermekem eléggé egymás után született, ami azt jelenti, hogy az utóbbi néhány évben szinte levegőt venni nem volt időm, nem még hogy ilyesfajta úri szórakozáson törjem a fejem. Hanem idén, hogy végre kicsit megnőttek, és már a nagymamánál alvás is nem hogy opció, hanem egyenesen egy kisebbfajta ünnep a számukra, bizony szereztünk is jegyeket egy környékbeli fesztiválra. Azonnal fel is elevenedtek bennem a korábbi, hasonló alkalmakhoz fűződő élmények, a jellegzetes fesztiválhangulat, na meg az ilyesfajta rendezvényeken szinte törvényszerűen felbukkanó embertípusok, és valahogy megpróbáltam mindezt rímekbe szedni. Remélem, jót szórakoztok majd ezeken a sorokon!
Nagyon sokan kezdik versírói pályafutásukat tinikori kínos szerelmes versekkel. Ezeknek a zöme az íróasztal fiókjáig jut csupán, jobb (rosszabb?) esetben leközli őket a suliújság....
Sokat gondolkodtam, hogy hogyan lehetne igazán rossz verset írni – majd úgy döntöttem, hogy arról írok verset, hogy hogyan írok majd verset – egyszerűen,...
A 2024-es év utolsó KöltőTollához mi is passzolhatna jobban, mint a nosztalgia, mint témakör. Az olykor szentimentális pillanatoktól sem mentes emlékezés a téli esték...
