A 2024-es év utolsó KöltőTollához mi is passzolhatna jobban, mint a nosztalgia, mint témakör. Az olykor szentimentális pillanatoktól sem mentes emlékezés a téli esték sajátja, hiszen az eseményeket visszapörgetve végtelen mentális munícióhoz juthatunk – a fakulásban pedig benne rejlik az örök szépség. Célunk volt egy olyan tág értelmezési keretet adni a két versnek, amelybe belefér az önfeledtség, a felszabadultság, de a realisztikus részletek is. Ezúton is köszönjük az egész éves, megtisztelő figyelmet – ígérjük, hogy 2025-ben újabb, gondolatébresztésre sarkalló témákkal térünk vissza.
A függőségnek ezer és egy arca van. A közösségi médiához fűződő egészségtelen viszonytól kezdve az úgymond „klasszikus” alkohol-, drog- vagy cigarettafüggőségen keresztül egészen a...
Történt már veletek, hogy megéreztetek egy elfeledettnek vélt illatot, s az agyatok azonnal időutazásra invitált benneteket? Esetleg hatódtatok meg egy íztől, mely rég elhunyt...
Bár Pest a maga harsány, bulizós, pörgős természetével sokkal több kalandra csábítja a fiatalokat, valahogy Budát mégis jobban a szívembe zártam. Itt laktam, ide...
