A 2024-es év utolsó KöltőTollához mi is passzolhatna jobban, mint a nosztalgia, mint témakör. Az olykor szentimentális pillanatoktól sem mentes emlékezés a téli esték sajátja, hiszen az eseményeket visszapörgetve végtelen mentális munícióhoz juthatunk – a fakulásban pedig benne rejlik az örök szépség. Célunk volt egy olyan tág értelmezési keretet adni a két versnek, amelybe belefér az önfeledtség, a felszabadultság, de a realisztikus részletek is. Ezúton is köszönjük az egész éves, megtisztelő figyelmet – ígérjük, hogy 2025-ben újabb, gondolatébresztésre sarkalló témákkal térünk vissza.
Unjuk, elegünk van belőle, gyűlöljük bizonyos aspektusait, mégsem olyan könnyű manapság nélküle élni. A közösségi média, még ha a visszásságaival tisztában vagyunk is, ellenállhatatlan...
Van úgy, hogy a dolgok egy kapcsolatban nem úgy végződnek, ahogy azt az ember elképzeli. Na jó, valljuk be, ez a legtöbb kapcsolat esetében...
Nagyon erős a kötődésem a szülővárosomhoz, Dunaszerdahelyhez. Ha valaha valamit tetováltatnék magamra (nem fogok), az valószínűleg az irányítószám lenne – lássunk hát most egy...
