Unjuk, elegünk van belőle, gyűlöljük bizonyos aspektusait, mégsem olyan könnyű manapság nélküle élni. A közösségi média, még ha a visszásságaival tisztában vagyunk is, ellenállhatatlan vonzerőt gyakorol ránk. Nehéz nem megnézni, hány visszajelzés is érkezett a legutolsó posztunkra, nehéz megállni szó nélkül, ha valami elképesztően primitív hozzászólással találkozunk, és már csak unalomból meg megszokásból is végigpörgetjük a hírfolyamot, aminek valójában semmi hírértéke nincs a számunkra. Igaz, néha kifejezetten izgalmas tartalomra bukkanunk, vagy épp innen tudjuk meg, hogy gyermekkori barátunk végre apuka lett… A Költőtoll rovat új verse e kettősséget tükrözve ezúttal kifejezetten aktuális témáról szól, hagyományos költészeti formák felhasználásával.
Az ember manapság könnyen abba a csapdába esik, hogy tárgyakkal próbálja vigasztalni magát, ha valami nem úgy sikerült, ahogy elképzelte. Még csak a boltig...
Hogy mi működik és mi nem a jelenlegi iskolarendszerben, arról nagyon sokat lehetne beszélni, vitázni. Amiben viszont talán mind egyet tudunk érteni, az az,...
Sietünk. Hajtunk. Kiégünk. Kiüresedünk. A türelmünk fogytán. Próbáljuk valahogy szinten tartani magunk, valahogy kárpótolni magunkat a sok munkáért, a reklámok tömkelege pedig elhiteti velünk,...
