Amikor felmerült az ötlet, hogy a következő Költőtollban gyermekverset írjunk, bevallom, kicsit megijedtem a feladattól. Még soha nem próbálkoztam effélével, pedig otthon is van két gyerkőc, akinek rendszeresen olvasok. Aztán belefogtam, és eléggé nyögvenyelősen ment, az első kéziratomat nem éreztem eléggé erősnek ahhoz, hogy kiadjam a kezem közül. Aludtam rá egyet, és másnap már tudtam, hogy az előző próbálkozás bizony a fiókban is marad, mert nekem Pistike és tejfoga történetét kell rímekbe szednem. Íme!
Ma – szerencsére – viszonylag sok szó esik a női lét nehézségeiről, visszásságairól, esélyegyenlőségről, illetve annak hiányáról. Mégis, még nagyon sok szó kell erről...
Sietünk. Hajtunk. Kiégünk. Kiüresedünk. A türelmünk fogytán. Próbáljuk valahogy szinten tartani magunk, valahogy kárpótolni magunkat a sok munkáért, a reklámok tömkelege pedig elhiteti velünk,...
Bár Pest a maga harsány, bulizós, pörgős természetével sokkal több kalandra csábítja a fiatalokat, valahogy Budát mégis jobban a szívembe zártam. Itt laktam, ide...
