Amikor felmerült az ötlet, hogy a következő Költőtollban gyermekverset írjunk, bevallom, kicsit megijedtem a feladattól. Még soha nem próbálkoztam effélével, pedig otthon is van két gyerkőc, akinek rendszeresen olvasok. Aztán belefogtam, és eléggé nyögvenyelősen ment, az első kéziratomat nem éreztem eléggé erősnek ahhoz, hogy kiadjam a kezem közül. Aludtam rá egyet, és másnap már tudtam, hogy az előző próbálkozás bizony a fiókban is marad, mert nekem Pistike és tejfoga történetét kell rímekbe szednem. Íme!
Ebben a versben próbálom megidézni azokat a kedves gyermekkori emlékeimet, amik a mai napig élénken élnek bennem – egykori játékok, ízek, illatok, mindez az...
Ebben a versben, képzeletben a kietlen tanyavilágba látogatunk. Az írás során az a kérdés foglalkoztatott, hogy vajon hogy nő fel egy gyermek egy ilyen...
Ezúttal súlyos témát választottunk. A függőség mára talán valamennyire már mindenkit érint, még ha nem is a klasszikus formájában. Az állandó stressz kimeríti idegrendszerünket,...
