Verses rovatunkban ezúttal igazi kihívás elé állítottuk magunkat. Elhatároztuk, hogy egy vers átiratát kíséreljük meg elkészíteni. Természetesen olyan verset kerestünk, amelyet mindenki ismer. Így esett a választásunk Shakespeare LXXV. szonettjére, melyet Szabó Lőrinc fantasztikus fordításában ismerhetünk. „Az vagy nekem, mint testnek a kenyér” – ha azóta nem is, de az iskolapadban egészen bizonyosan mindenki találkozott e gyönyörű sorokkal. Természetesen hiú ábránd lenne a részünkről, hogyha azt hinnénk, nyomába érhetünk az eredetinek, vagy a magyarításnak, ettől függetlenül reméljük, hogy tetszeni fognak nektek a mi ezek által inspirált költeményeink is.
Az ember manapság könnyen abba a csapdába esik, hogy tárgyakkal próbálja vigasztalni magát, ha valami nem úgy sikerült, ahogy elképzelte. Még csak a boltig...
Februárban egy olyan témát járunk körül két verssel, amelynek sajnos nem szentelünk elég figyelmet és energiát: ez pedig a környezetvédelem, a bolygó tagadhatatlan pusztulása...
Manapság a közbeszédben nagyon gyakran esik szó a mesterséges intelligenciáról. A techguruk nem győzik hangoztatni, hogy szinte végtelen potenciál rejlik benne, és akár az...