Az ember manapság könnyen abba a csapdába esik, hogy tárgyakkal próbálja vigasztalni magát, ha valami nem úgy sikerült, ahogy elképzelte. Még csak a boltig sem kell elmennie: pár kattintás, és az otthon kényelméből tudja elkölteni a fizetését; a legtöbbször olyasvalamire, amire igazából nincs is szüksége. Ez nem pusztán pszichés vagy anyagi szempontból probléma: a túlfogyasztás erősen megterheli a bolygónkat is. A ma megvásárolt dolgok árát a jövőben majd többszörösen is megfizetjük. A problémának én is része vagyok, ahogy csaknem mindannyian. Erre reflektálnak az e havi versek.
József Attila Születésnapomra című versét mindig is szerettem. Hihetetlen, milyen ritmusa van, mennyire ülnek a rímek, a hangvétele pedig egyszerre keserű, önironikus és elképesztően...
József Attila klasszikusát most egy meglehetősen életszagú jelenség köntösébe burkoltam.
Akik rendszeresen olvassák a rovatot, jól tudják, hogy nem mindig szeretjük komolyan venni magunkat, no meg a kötöttségeket sem. Mivel az április köztudottan a...
