December 18. a kisebbségek napja. Ennek apropóján döntöttünk úgy, hogy valamiképpen megkíséreljük verssorokba szedni, hogy milyen is egy kisebbség tagjának lenni. Ez mindennapos tapasztalatunk, még ha nem is feltétlenül tudatosítjuk állandóan. Sőt, ha elég tágan értelmezzük a dolgot, ez tulajdonképpen egyetemes tapasztalat. Művészi eszközökkel próbáljuk meg kicsit boncolgatni, hogy mi a jó ebben az élményben, mi a nehéz benne, vagy épp, hogy milyen a többségi kultúrával találkozni és ütközni.
József Attila klasszikusát most egy meglehetősen életszagú jelenség köntösébe burkoltam.
Bár Pest a maga harsány, bulizós, pörgős természetével sokkal több kalandra csábítja a fiatalokat, valahogy Budát mégis jobban a szívembe zártam. Itt laktam, ide...
Elképesztő, hogy az internet utóbbi húsz-harminc évét milyen mértékben változtatták meg a közösségi platformok. Ma már ezeken a felületeken értesülünk házasságkötésről, gyermekszületésről, elhalálozásról, közelgő...
