December 18. a kisebbségek napja. Ennek apropóján döntöttünk úgy, hogy valamiképpen megkíséreljük verssorokba szedni, hogy milyen is egy kisebbség tagjának lenni. Ez mindennapos tapasztalatunk, még ha nem is feltétlenül tudatosítjuk állandóan. Sőt, ha elég tágan értelmezzük a dolgot, ez tulajdonképpen egyetemes tapasztalat. Művészi eszközökkel próbáljuk meg kicsit boncolgatni, hogy mi a jó ebben az élményben, mi a nehéz benne, vagy épp, hogy milyen a többségi kultúrával találkozni és ütközni.
Az alábbi verssel egy olyan festményt idézek meg, amelyet valószínűleg mindannyian láttunk már – ha nem is élőben, de legalábbis képeslapon, fényképen, nyomatokon. A ...
Sem az irodalom iránti rajongásunk, sem pedig ismeretségünk nem mondható épp újkeletűnek. Ráadásul a versolvasás élménye mellett mindketten tollat is ragadunk időnként, így adta...
A január az újévi fogadalmak, újrakezdés, magunk jobb verziójának megteremtésére tett kísérletek időszaka. S mint ilyen, tele van nehézségekkel, küszködéssel, de egyben reménnyel is....
