December 18. a kisebbségek napja. Ennek apropóján döntöttünk úgy, hogy valamiképpen megkíséreljük verssorokba szedni, hogy milyen is egy kisebbség tagjának lenni. Ez mindennapos tapasztalatunk, még ha nem is feltétlenül tudatosítjuk állandóan. Sőt, ha elég tágan értelmezzük a dolgot, ez tulajdonképpen egyetemes tapasztalat. Művészi eszközökkel próbáljuk meg kicsit boncolgatni, hogy mi a jó ebben az élményben, mi a nehéz benne, vagy épp, hogy milyen a többségi kultúrával találkozni és ütközni.
Sosem írtam eddig haikut, pedig tulajdonképpen mindig is vonzónak tűnt számomra ez az ősi, légies, kecses műfaj, mely olyannyira találó lenyomata a japán kultúrának....
Nőként a 21. században szinte teljesen lehetetlen semlegesen viszonyulni az aktuális szépségideálhoz. Na, nem mintha a múltban lehetett volna, inkább csak kiéleződött a dolog....
A júliusi KöltőToll rovatban, tőlünk szokatlan módon, nem verseket, hanem két rövid novellát, egypercest olvashattok. Örkény István kiemelkedőt alkotott e téren, próbáltuk tehát az...
