Május 1-jén tartjuk a munka ünnepét – adta magát az ötlet, hogy a munka és hivatás témakörét járjuk körül, irodalmi kalandozásunk legújabb fejezetében. Valóban nem közömbös, milyen az a hely, ahol életünk egyharmadát eltöltjük, jár-e elegendő megbecsüléssel, van-e lehetőség a kreativitásra, önkifejezésre, összhangban van-e a készségeinkkel, karriercéljainkkal – vagy akár, a mentális egészségünkkel? Az ötletek szabad áramlása más-más irányba sodort minket, így lett igazán üde és színes az e havi verspár. Munkára, akarom mondani olvasásra fel!
Klasszikus verset átírni különleges kihívás volt számomra – mintha reprodukálni szeretnék egy tökéletes festményt, ahol minden ecsetvonásnak külön jelentősége, helye van. Az ember örül...
Az AI ugyan a 21. század nagy felfedezése, de jómagam legalább akkora óvatossággal figyelem a fejlődési ívét, mint amekkora csodálattal. Ezt a verset főleg...
Az alábbi versben két, egymástól eltérő évben megélt tengerparti nyaralás momentumaira emlékezek vissza – a forró, száraz délutánra, a levegőben keringő, tarka papírsárkányok sokaságára....
