Május 1-jén tartjuk a munka ünnepét – adta magát az ötlet, hogy a munka és hivatás témakörét járjuk körül, irodalmi kalandozásunk legújabb fejezetében. Valóban nem közömbös, milyen az a hely, ahol életünk egyharmadát eltöltjük, jár-e elegendő megbecsüléssel, van-e lehetőség a kreativitásra, önkifejezésre, összhangban van-e a készségeinkkel, karriercéljainkkal – vagy akár, a mentális egészségünkkel? Az ötletek szabad áramlása más-más irányba sodort minket, így lett igazán üde és színes az e havi verspár. Munkára, akarom mondani olvasásra fel!
Az alábbi verset gyermekkorom édes emlékű, kalandokkal és gondtalansággal teli nyarai ihlették. Remélem, hogy sikerül a segítségével felidézni azokat az apró, majdnem jelentéktelen pillanatokat,...
Amikor felvetődött Keri és köztem, én kifejezetten örültem az ötletnek, hogy írjunk szonettet. Már régebben is próbálkoztam ezzel a gazdag hagyományú műfajjal, hozzám mindig...
Sokat gondolkodtam, hogy hogyan lehetne igazán rossz verset írni – majd úgy döntöttem, hogy arról írok verset, hogy hogyan írok majd verset – egyszerűen,...
