Ez a vers nehéz szülés volt. Költőtollas társam, Keri választotta a munka, hivatás témáját. Mikor beszélgettünk róla, megegyeztünk, hogy ezer és egy oldalról megfogható. Amikor leültem gondolkodni, hogy is ültethető bármely aspektusa verssorokba, mégis hamar kiderült: bajban vagyok. Vagy iszonyúan banális szavakat vetettem papírra, melyek sehogy sem akartak egy irodalmi szöveggé összeállni, vagy a sokféle aspektust igyekeztem egyetlen szövegbe belesűríteni, aminek káosz, és túlbonyolított szerkezetek sora lett a vége. Semmi sem tűnt vállalhatónak. Végül az segített, hogy a kötött formának, a rímek zakatolásának engedtem, hadd vegyék át tollam felett az irányítást. Született egy vázlat, amelyen még mindig nagyon sokat kellett csiszolni, mellyel még mindig sokat kellett variálni, de már felsejlett mögötte a konkrét gondolat, tartalom. Ez a vers szóljon hát minden dolgozó nőnek, aki több fronton teljesít, és úgy érzi, ez teljességgel lehetetlen, igyekezete pedig gyakorta teljesen észrevétlen marad. Meg persze nem csak nekik.
A meleg pokrócokkal és illatos teákkal körített, fagyos november mintha csak csábítaná az olvasót a tartalmas, újszerű olvasmányok irányába. A novemberi Költőtoll közös témája...
Figyelem! Költőtoll rovatunk legújabb versei nyomokban nosztalgiát tartalmazhatnak. Sőt, nem is annyira nyomokban, hiszen a gyermekkort választottuk témának, és időutaztunk egyet emlékeink, a kicsi...
Amikor az első hírek megjelentek arról, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát, az első reakcióm az őszinte döbbenet volt. Nem mintha nem lettek volna előjelei a...
