Különleges kihívás nehéz érzésekről verseket fabrikálni – amellett, hogy pont ugyanennyire „hálás” is a feladat, hiszen az emberi kapcsolatok problémáival kivétel nélkül, mindannyian találkozunk. E havi témánk a „toxikus viselkedés” munkacímet viseli, és megírásukban nagyrészt támaszkodhattunk valós megéléseinkre, tapasztalatainkra is. Ahelyett, hogy a feszültségeket elnyomnátok, mi arra biztatunk Titeket, hogy éljétek meg a negatív érzéseket is, sőt, akár hozzánk hasonlóan vessétek papírra – már pusztán a megnevezésből fakadó megkönnyebbülés elementáris erejű lesz.
Ó, a csodálatos Budapest, ahol az első, igazi nagyvárosi-kirándulós élményeit szerzi a csallóközi gyerek és ahová mindig jó felnőttként is visszatérni! A magyar főváros...
Vannak azok a versek, amelyeket lehetetlen kikerülni. Nemcsak azért, mert olyan jók, hanem pusztán azért is, mert mindenki kénytelen bebiflázni őket az iskolapadban ülve....
Miről ismerszik meg a jó szerelmes vers? Kérdezzetek kettőt, könnyebbet: ember a talpán, aki ezt megfogalmazza. És miről a rossz? Nem árt, ha megnevezed...
