Jelen pillanatban nem vagyok abban az élethelyzetben, hogy szakítástól kéne tartanom, és remélem, ez nem is fog megváltozni. Mindenesetre egy kapcsolat vége olyan élmény, amely mindenkinek ismerős. Mind átéltük már, hogy elmúlt a szerelem, hogy valami eltört, elromlott helyrehozhatatlanul. Ki tudja, talán többetek épp most megy át valami hasonlón, vagy még nincs túl a legutóbbin. Akárhogy is, ez a vers ilyen élményeket dolgoz fel, hátha kapcsolódni tudtok hozzá!
Szeretem az ősz melankolikus, lelassult pillanatait – sárral, esővel, hideg széllel együtt. Szeretem, hogy gyakrabban kényszerít arra, hogy zárkózzunk be, csak befelé figyeljünk. Egy...
Alighogy megörültünk a járványhullámok lecsengésének, és reménykedve vártuk a tavaszt, mire február végén kirobbant az orosz-ukrán katonai konfliktus. Májusi verseink így közös és határozott...
Bár Pest a maga harsány, bulizós, pörgős természetével sokkal több kalandra csábítja a fiatalokat, valahogy Budát mégis jobban a szívembe zártam. Itt laktam, ide...
