Jelen pillanatban nem vagyok abban az élethelyzetben, hogy szakítástól kéne tartanom, és remélem, ez nem is fog megváltozni. Mindenesetre egy kapcsolat vége olyan élmény, amely mindenkinek ismerős. Mind átéltük már, hogy elmúlt a szerelem, hogy valami eltört, elromlott helyrehozhatatlanul. Ki tudja, talán többetek épp most megy át valami hasonlón, vagy még nincs túl a legutóbbin. Akárhogy is, ez a vers ilyen élményeket dolgoz fel, hátha kapcsolódni tudtok hozzá!
Figyelem! Költőtoll rovatunk legújabb versei nyomokban nosztalgiát tartalmazhatnak. Sőt, nem is annyira nyomokban, hiszen a gyermekkort választottuk témának, és időutaztunk egyet emlékeink, a kicsi...
A gyermekversek világa különösen közel áll hozzám, mert megidézik azt az életszakaszt, amikor az irodalom még csupa játék, kaland, tarka fantáziakép, rímek és végtelen...
Már-már balladai eszközökkel próbáltam megrajzolni ebben a versben egy szobrászmester portréját. Magam sem számítottam arra, hogy ennyire sötét és dekadens hangulatot lehet megidézni egy...
