Nőként a 21. században szinte teljesen lehetetlen semlegesen viszonyulni az aktuális szépségideálhoz. Na, nem mintha a múltban lehetett volna, inkább csak kiéleződött a dolog. Még ha nem is gondoljuk úgy, hogy a külső kifejezetten fontos a párválasztásnál vagy épp a mindennapokban, akarva-akaratlanul is összehasonlítjuk magunkat a csapból is folyó, tökéletes(nek titulált) női testekkel. Ebből az összehasonlításból pedig lehetetlen nyertesként kijönni. Kivéve talán, ha a humoros oldaláról próbáljuk megfogni a dolgot, és nevetünk egy jót saját magunkon, vagy egy-egy a témával szorosan összefüggő jelenségen. Mostani versemben – ami talán inkább egy slam poetryre hajazó szöveg – éppen ezt kíséreltem meg.
Amikor felmerült, hogy következő verseinket a popkultúra valamely szegmense, alkotása ihlesse, azonnal meg is volt az elképzelésem, hogy miről szól majd a szövegem. Tinikoromban...
Mivel a nemzetközi pedagógusnapot júniusban ünneplik, így most legyen szó azokról, akik először ceruzát adtak a kezünkbe, és végtelen türelemmel ismertették meg velünk az...
