Kifejezetten örültem, amikor elhatároztuk, hogy az ellentétekről fogunk ezúttal írni. Úgy gondolom ugyanis, hogy ez hálás téma, és nagyon sok olyan helyzet, gondolat, érzés kap helyet mindennapjainkban, mely ezek ütköztetésével, kibékítésével írható le leginkább. Az élet elválaszthatatlan a haláltól, csakúgy, mint a boldogság a keserűségtől, és az ellenpólusok gyakran egymás tükrében válnak csak igazán láthatóvá, érthetővé, érzékelhetővé. Valahogy ezt a tapasztalatot szerettem volna átadni ebben a versben, mely egyúttal arról is szól, hogy milyen szülővé, anyává válni, legalábbis az én számomra.
Nagyon erős a kötődésem a szülővárosomhoz, Dunaszerdahelyhez. Ha valaha valamit tetováltatnék magamra (nem fogok), az valószínűleg az irányítószám lenne – lássunk hát most egy...
Szlovákiai magyarként jó eséllyel kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor „magyarázzuk a bizonyítványunkat”: hogy is van az, hogy itt élünk, hogy élünk, milyen nyelvet használunk a...
December végén lépünk át az új évbe, ahol a vidámságé és az önfeledt hangulaté a főszerep. Éppen ezért Jankával arra gondoltunk, nevessünk egy kicsit...