Sietünk. Hajtunk. Kiégünk. Kiüresedünk. A türelmünk fogytán. Próbáljuk valahogy szinten tartani magunk, valahogy kárpótolni magunkat a sok munkáért, a reklámok tömkelege pedig elhiteti velünk, hogy ennek az a legjobb módja, ha veszünk még valamit. Mert az majd örömöt okoz. Azt, persze, ideig-óráig, aztán már azt se tudjuk, mit kezdjünk az újabb gönccel, kütyüvel. Nem beszélve arról, hogy ennek nem az a pár euró az ára, amit kifizettünk. A számlát később kapjuk meg, hitelbe élünk. Előbb-utóbb viszont törleszteni kényszerülünk majd. Nem áraszthatunk el büntetlenül mindent műanyaggal.
Amikor Jankával megismerkedtünk és közös metszéspontokat kerestünk irodalmi téren, szinte azonnal szóba került Závada Péter munkássága. Az akkoriban még szókimondó rapper srác olyan fordulatot...
Amikor felmerült az ötlet, hogy a következő Költőtollban gyermekverset írjunk, bevallom, kicsit megijedtem a feladattól. Még soha nem próbálkoztam effélével, pedig otthon is van...
2017-ben volt szerencsém ellátogatni Izraelbe. Tel-Aviv neve időről-időre feltűnik az esti hírekben: késelés, robbantás, elhárított rakéták: teljesen őszintén, tartottam tőle. De utazásunk a lehető...
