Sietünk. Hajtunk. Kiégünk. Kiüresedünk. A türelmünk fogytán. Próbáljuk valahogy szinten tartani magunk, valahogy kárpótolni magunkat a sok munkáért, a reklámok tömkelege pedig elhiteti velünk, hogy ennek az a legjobb módja, ha veszünk még valamit. Mert az majd örömöt okoz. Azt, persze, ideig-óráig, aztán már azt se tudjuk, mit kezdjünk az újabb gönccel, kütyüvel. Nem beszélve arról, hogy ennek nem az a pár euró az ára, amit kifizettünk. A számlát később kapjuk meg, hitelbe élünk. Előbb-utóbb viszont törleszteni kényszerülünk majd. Nem áraszthatunk el büntetlenül mindent műanyaggal.
Az alábbi versben két, egymástól eltérő évben megélt tengerparti nyaralás momentumaira emlékezek vissza – a forró, száraz délutánra, a levegőben keringő, tarka papírsárkányok sokaságára....
Március 8-adika a nemzetközi nőnap, amelyet ugyan a mai napig sokan csak egy szocialista maradványünnepként tartanak számon, de ennél jóval mélyebb jelentéssel bír. A...
A nők vágynak arra, hogy minden életkorban csinosak, arányosak, kívánatosak legyenek és erre nem kevés pénzt hajlandóak is áldozni. A 21. század „hustle culture”-je...
