Sietünk. Hajtunk. Kiégünk. Kiüresedünk. A türelmünk fogytán. Próbáljuk valahogy szinten tartani magunk, valahogy kárpótolni magunkat a sok munkáért, a reklámok tömkelege pedig elhiteti velünk, hogy ennek az a legjobb módja, ha veszünk még valamit. Mert az majd örömöt okoz. Azt, persze, ideig-óráig, aztán már azt se tudjuk, mit kezdjünk az újabb gönccel, kütyüvel. Nem beszélve arról, hogy ennek nem az a pár euró az ára, amit kifizettünk. A számlát később kapjuk meg, hitelbe élünk. Előbb-utóbb viszont törleszteni kényszerülünk majd. Nem áraszthatunk el büntetlenül mindent műanyaggal.
Mikor egy gyermek megismerkedik a betűk világával, általában nagy lelkesedéssel veti bele magát az olvasásba és a kifejezetten kicsiknek készült, irodalmi művek felfedezésébe. Biztosan...
Akik rendszeresen olvassák a rovatot, jól tudják, hogy nem mindig szeretjük komolyan venni magunkat, no meg a kötöttségeket sem. Mivel az április köztudottan a...
A háború borzalma mellett sokunknak talán fel sem tűnik, hogy klímaügyben is katasztrófa készül. A legfrissebb jelentés szerint nincs sok okunk az optimizmusra, és...
