Figyelem! Költőtoll rovatunk legújabb versei nyomokban nosztalgiát tartalmazhatnak. Sőt, nem is annyira nyomokban, hiszen a gyermekkort választottuk témának, és időutaztunk egyet emlékeink, a kicsi korunkból átszivárgó illatok, színek, érzések között. Megannyi dolog, mely visszahozhatatlanul tovatűnik, nem veszik el soha mégsem. Persze a gyermekkor mindenkinek mást és mást jelent, megpróbáltuk mégis úgy átadni benyomásainkat, hogy a személyesség mellett mindenki szájában benne maradjon valami melengetően ismerős íz. Nosztalgiázzunk hát együtt!
A háború borzalma mellett sokunknak talán fel sem tűnik, hogy klímaügyben is katasztrófa készül. A legfrissebb jelentés szerint nincs sok okunk az optimizmusra, és...
Rég voltam már fesztiválon. Két picike gyermekem eléggé egymás után született, ami azt jelenti, hogy az utóbbi néhány évben szinte levegőt venni nem volt...
Az önelfogadás egy életen át tartó munka, amely sokszor tele van útkereséssel, kínlódással, bizonytalansággal – a folyamatban pedig sokszor külső ingerek, visszajelzések alapján értelmezzük...