Figyelem! Költőtoll rovatunk legújabb versei nyomokban nosztalgiát tartalmazhatnak. Sőt, nem is annyira nyomokban, hiszen a gyermekkort választottuk témának, és időutaztunk egyet emlékeink, a kicsi korunkból átszivárgó illatok, színek, érzések között. Megannyi dolog, mely visszahozhatatlanul tovatűnik, nem veszik el soha mégsem. Persze a gyermekkor mindenkinek mást és mást jelent, megpróbáltuk mégis úgy átadni benyomásainkat, hogy a személyesség mellett mindenki szájában benne maradjon valami melengetően ismerős íz. Nosztalgiázzunk hát együtt!
Amikor felmerült az ötlet, hogy a következő Költőtollban gyermekverset írjunk, bevallom, kicsit megijedtem a feladattól. Még soha nem próbálkoztam effélével, pedig otthon is van...
Amikor felvetődött Keri és köztem, én kifejezetten örültem az ötletnek, hogy írjunk szonettet. Már régebben is próbálkoztam ezzel a gazdag hagyományú műfajjal, hozzám mindig...
Nem kis kihívást jelentett megszemélyesíteni a vers eszközén át egy olyan fikciós karaktert, aki depresszióval, elmagányosodással küzd, és ugyan igénybe veszi a terápiás lehetőségeket,...