Figyelem! Költőtoll rovatunk legújabb versei nyomokban nosztalgiát tartalmazhatnak. Sőt, nem is annyira nyomokban, hiszen a gyermekkort választottuk témának, és időutaztunk egyet emlékeink, a kicsi korunkból átszivárgó illatok, színek, érzések között. Megannyi dolog, mely visszahozhatatlanul tovatűnik, nem veszik el soha mégsem. Persze a gyermekkor mindenkinek mást és mást jelent, megpróbáltuk mégis úgy átadni benyomásainkat, hogy a személyesség mellett mindenki szájában benne maradjon valami melengetően ismerős íz. Nosztalgiázzunk hát együtt!
Ez a vers nehéz szülés volt. Költőtollas társam, Keri választotta a munka, hivatás témáját. Mikor beszélgettünk róla, megegyeztünk, hogy ezer és egy oldalról megfogható....
Nem titkolom, nekem egyik legkedvesebb versem Shakespeare LXXV. szonettje, melyet Szabó Lőrinc fantasztikus fordításában ismerhettünk meg. Így kifejezetten örömteli kihívásként éltem meg az ötletet,...
Költőtollas társam, Keri feladta a leckét rendesen, mikor előállt az ötlettel, miszerint írjunk ezúttal az anyagiakról, pénzről verset. Nincs is olyan sok költemény, ami...