Februárban egy olyan témát járunk körül két verssel, amelynek sajnos nem szentelünk elég figyelmet és energiát: ez pedig a környezetvédelem, a bolygó tagadhatatlan pusztulása és az ebből fakadó klímaszorongás. A 21. század embere elképesztő sebességérűre gyorsult világban él, a növekvő életszínvonal magasabb igényekkel és persze még több (gyakran teljesen felesleges) fogyasztással jár. A habzsolás eredményeként több szemetet termelünk, mint valaha, töredékére csökken az őshonos fajok mozgástere, az időjárás szélsőségessé válik, a sarki jégsapkák pedig elképesztő sebességgel olvadnak a globális felmelegedés hatására. E két vers ennek megfelelően „erősre” sikerült, s nem titkolt célunk velük, hogy kissé kijózanítsuk az olvasót és tudatosabb fellépésre késztessük a közös, globális kihívásokkal szemben.
Nagyon sokan kezdik versírói pályafutásukat tinikori kínos szerelmes versekkel. Ezeknek a zöme az íróasztal fiókjáig jut csupán, jobb (rosszabb?) esetben leközli őket a suliújság....
Környékünkön is egyre több a külföldi ételfutár, akik mindenki máshoz hasonlóan próbálnak boldogulni – tisztességes és kitartó munkával egy olyan országban, amelynek nem is...
Ha létezik olyan tapasztalat, amely a 21. század minden emberének meghatározza a mindennapjait, az a stressz. Persze óriási egyéni különbségek vannak abban, hogy kit...