Februárban egy olyan témát járunk körül két verssel, amelynek sajnos nem szentelünk elég figyelmet és energiát: ez pedig a környezetvédelem, a bolygó tagadhatatlan pusztulása és az ebből fakadó klímaszorongás. A 21. század embere elképesztő sebességérűre gyorsult világban él, a növekvő életszínvonal magasabb igényekkel és persze még több (gyakran teljesen felesleges) fogyasztással jár. A habzsolás eredményeként több szemetet termelünk, mint valaha, töredékére csökken az őshonos fajok mozgástere, az időjárás szélsőségessé válik, a sarki jégsapkák pedig elképesztő sebességgel olvadnak a globális felmelegedés hatására. E két vers ennek megfelelően „erősre” sikerült, s nem titkolt célunk velük, hogy kissé kijózanítsuk az olvasót és tudatosabb fellépésre késztessük a közös, globális kihívásokkal szemben.
Március 8-adika a nemzetközi nőnap, amelyet ugyan a mai napig sokan csak egy szocialista maradványünnepként tartanak számon, de ennél jóval mélyebb jelentéssel bír. A...
December 18. a kisebbségek napja. Ennek apropóján döntöttünk úgy, hogy valamiképpen megkíséreljük verssorokba szedni, hogy milyen is egy kisebbség tagjának lenni. Ez mindennapos tapasztalatunk,...
Ha létezik olyan tapasztalat, amely a 21. század minden emberének meghatározza a mindennapjait, az a stressz. Persze óriási egyéni különbségek vannak abban, hogy kit...