A környezetszennyezést korunk egyik óriási kihívásának tartom – a fogyasztói társadalom ugyanis lassan önnön szemetébe fullad bele. Persze, léteznek klímacsúcsok meg konferenciák, (ahová a világ vezetői kerozinzabáló magángépekkel érkeznek), de ezeken általában nem sikerül a legégetőbb kérdések ügyében általános érvényű, szigorú határozatokat hozni. Felmerül hát a kérdés: mit tehet a kisember?
A.) Megtanulja szelektálni a szemetet és megbecsülni az őt körbevevő természetet.
B.) Továbbáll aktuális lakhelyéről, és új területeket keres, amiket teleszórhat szeméttel.
Az alábbi versben, a B.) változatot nézzük meg közelebbről.
Unjuk, elegünk van belőle, gyűlöljük bizonyos aspektusait, mégsem olyan könnyű manapság nélküle élni. A közösségi média, még ha a visszásságaival tisztában vagyunk is, ellenállhatatlan...
Eljött az ősz, annak is az a része, amikor az ember kénytelen bekuckózni, hiszen kinn szürkeség, köd és eső… Bevallom őszintén, a színes levelek...
Költőtollas társam, Keri feladta a leckét rendesen, mikor előállt az ötlettel, miszerint írjunk ezúttal az anyagiakról, pénzről verset. Nincs is olyan sok költemény, ami...
