A környezetszennyezést korunk egyik óriási kihívásának tartom – a fogyasztói társadalom ugyanis lassan önnön szemetébe fullad bele. Persze, léteznek klímacsúcsok meg konferenciák, (ahová a világ vezetői kerozinzabáló magángépekkel érkeznek), de ezeken általában nem sikerül a legégetőbb kérdések ügyében általános érvényű, szigorú határozatokat hozni. Felmerül hát a kérdés: mit tehet a kisember?
A.) Megtanulja szelektálni a szemetet és megbecsülni az őt körbevevő természetet.
B.) Továbbáll aktuális lakhelyéről, és új területeket keres, amiket teleszórhat szeméttel.
Az alábbi versben, a B.) változatot nézzük meg közelebbről.
Nem titkolom, nekem egyik legkedvesebb versem Shakespeare LXXV. szonettje, melyet Szabó Lőrinc fantasztikus fordításában ismerhettünk meg. Így kifejezetten örömteli kihívásként éltem meg az ötletet,...
Mit is mondhatnék e havi versemhez elöljáróban? Nyilván a városról szól, ahol élek, annak mindennapjairól és jellegzetességeiről, mindarról, ami első látásra a legfeltűnőbb. Valahogy...
Nem is értjük, eddig hogy maradhatott ki ez a téma, de ami késik, nem múlik: decemberi verseinket Dunaszerdahelynek szenteljük! Ez az a város, ahol...