Költőtollas társam, Keri feladta a leckét rendesen, mikor előállt az ötlettel, miszerint írjunk ezúttal az anyagiakról, pénzről verset. Nincs is olyan sok költemény, ami ezt a témát dolgozza fel, kapásból mondjuk Ady Endre jutott eszembe az ő disznófejű Nagyurával, vagy Csokonai A fösvényével, de eddig jutottam. Viszonylag kevés előkép van tehát, de ettől szép a kihívás! Sokáig fermentálódott bennem, hogyan is foghatnám meg a dolgot, de a végén csak összeálltak valahogy a sorok. Íme!
Május 1-jén tartjuk a munka ünnepét – adta magát az ötlet, hogy a munka és hivatás témakörét járjuk körül, irodalmi kalandozásunk legújabb fejezetében. Valóban...
Az alábbi verssel egy olyan festményt idézek meg, amelyet valószínűleg mindannyian láttunk már – ha nem is élőben, de legalábbis képeslapon, fényképen, nyomatokon. A ...
Mit is mondhatnék e havi versemhez elöljáróban? Nyilván a városról szól, ahol élek, annak mindennapjairól és jellegzetességeiről, mindarról, ami első látásra a legfeltűnőbb. Valahogy...
