Budapest, ez a gyönyörű, történelemmel átitatott, nyüzsgő, ugyanakkor melankolikus város mondhatni mindig is vonzott engem. Egyetemi éveim alatt éltem is benne, szerettem, olykor gyűlöltem,...
Tavaly hunyt el utolsó nagyszülőm, anyai nagymamám. Ilyenkor az ember önkéntelenül is úgy érzi, hogy az őt a saját gyermekkorához fűző fontos szál is...
Ezúttal súlyos témát választottunk. A függőség mára talán valamennyire már mindenkit érint, még ha nem is a klasszikus formájában. Az állandó stressz kimeríti idegrendszerünket, és gyakran egészségtelen viszonyt táplálunk azokkal a dolgokkal, amelyekkel ezt a stresszt megpróbáljuk valamiképp enyhíteni. Könnyen lehet, hogy nem is az alkoholt, vagy a cigarettát, hanem éppen az egészséges életmódot toljuk túl, vagy a kezünk ügyében állandóan ott figyelő mobiltelefont bámuljuk a kelleténél többet. Végülis mindegy, egyfajta viselkedésminta ugyanis minden fajta függőségnél ugyanúgy működik. A következő vers talán jobban vonatkoztatható azokra a fajta függőségekre, amelyekre általában is mind függőségként gondolunk, mégis, azt hiszem, egyetemesen is kirajzolja ezt a mintát.