Nem titkolom, nekem egyik legkedvesebb versem Shakespeare LXXV. szonettje, melyet Szabó Lőrinc fantasztikus fordításában ismerhettünk meg. Így kifejezetten örömteli kihívásként éltem meg az ötletet, hogy készítsünk egy átiratot belőle, még akkor is, ha ez egyébként nem nekünk jutott eszünkbe elsőként, hanem Petri Györgynek. Olyan erős szövegekről van szó, melyekkel természetesen nem érzem, hogy felvehetném a versenyt, ettől függetlenül a sorok lüktetése magával ragadott, és igyekeztem felnőni a feladathoz. Remélem, sikerül majd inspirálnom titeket, hogy olvassátok el az eredeti szöveget is újra, de Petri „Az vagy nekem, mint seggnek a tenyér” kezdetű verse is mindenképpen megér egy (vagy inkább sok) olvasást.
Be kell vallanom, hogy kiskoromtól vonzódom azokhoz az írókhoz, költőkhöz, akik a tömör és lényegre törő fogalmazás ellenére tudnak sokat mondani, amellett, hogy a...
A külső világból jövő ingereket érzékszerveink segítségével dolgozzuk fel. Benyomásaink nagyban meghatározzák, mit és hogyan fogunk fel. A színek, ízek, szagok, hangok épp ezért...
Figyelem! Költőtoll rovatunk legújabb versei nyomokban nosztalgiát tartalmazhatnak. Sőt, nem is annyira nyomokban, hiszen a gyermekkort választottuk témának, és időutaztunk egyet emlékeink, a kicsi...