A kultúránkban teljesen elfogadott, ha valaki testi fájdalmairól beszél, és ilyenkor joggal számíthat együttérzésre. Ám még mindig tabunak számít a lelki eredetű panaszaink felemlegetése. Ennél a kényes témánál sokan feszengeni kezdenek, így aki szenved, gyakran inkább a hallgatást választja. Pedig alig van olyan köztünk, aki élete valamely pontján ne küzdött volna mentális problémákkal, aki ne tapasztalta volna meg, mekkora ereje lehet a gyötrő gondolatoknak, vagy ne ismerné, mi az a szorongás. Épp emiatt tematizáltuk ezt a küzdelmet októberi verseinkben – merthogy igenis fontos erről beszélni, írni, párbeszédet indítani. A gyógyulás ugyanis kezdődhet akár éppen ezzel.
Szlovákiai magyarként jó eséllyel kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor „magyarázzuk a bizonyítványunkat”: hogy is van az, hogy itt élünk, hogy élünk, milyen nyelvet használunk a...
Környékünkön is egyre több a külföldi ételfutár, akik mindenki máshoz hasonlóan próbálnak boldogulni – tisztességes és kitartó munkával egy olyan országban, amelynek nem is...
Mit is mondhatnék e havi versemhez elöljáróban? Nyilván a városról szól, ahol élek, annak mindennapjairól és jellegzetességeiről, mindarról, ami első látásra a legfeltűnőbb. Valahogy...
