Miről ismerszik meg a jó szerelmes vers? Kérdezzetek kettőt, könnyebbet: ember a talpán, aki ezt megfogalmazza. És miről a rossz? Nem árt, ha megnevezed rajongásod tárgyát benne, érzéseidet kontrollálatlanul szabadon ereszted, csikorgóan rossz rímeket pakolsz a sorvégekre… Persze ez csak néhány a tünetek közül, tinikorában pedig szinte mindenki írt ilyen, fióknak szánt förmedvényeket. Szóval elhatároztuk, hogy megidézzük ezen zsengék szellemét. Mit mondjak? Nem is olyan könnyű rossz verset írni úgy, hogy azért közben elég jó is legyen.
A 2024-es év utolsó KöltőTollához mi is passzolhatna jobban, mint a nosztalgia, mint témakör. Az olykor szentimentális pillanatoktól sem mentes emlékezés a téli esték...
Mit is mondhatnék e havi versemhez elöljáróban? Nyilván a városról szól, ahol élek, annak mindennapjairól és jellegzetességeiről, mindarról, ami első látásra a legfeltűnőbb. Valahogy...
Az állatvilág képviselői közül én elsősorban a nagymacskákért rajongok. Lenyűgöz az a fajta kettősség, amelyet ezek az állatok képviselnek: épp annyira tudnak játékos „kiscicák“...
