Nagyon sokan kezdik versírói pályafutásukat tinikori kínos szerelmes versekkel. Ezeknek a zöme az íróasztal fiókjáig jut csupán, jobb (rosszabb?) esetben leközli őket a suliújság. Aztán vagy követik ezeket sikerültebb, érettebb alkotások, vagy nem. Mindenesetre itt a május, a szerelem ideje, úgyhogy gondoltunk egyet, és megidéztük mi is versírói karrierünk hajnalát, és visszautaztunk a saját tinikorunkba, hogy ekképp tisztelegjünk hajdani rossz zsengéink előtt. Vagy épp így nevessünk rajtuk, ahogy tetszik.
Valamilyen szinten normális, hogy az idegen embertársainkhoz előítéletekkel, bizalmatlansággal viszonyulunk – a feltétel nélküli bizalom nem jelentett mindig evolúciós előnyt. Azt viszont már felettébb...
Az új év remek lehetőséget kínál arra, hogy tiszta lappal kezdjünk, hogy más irányba fordítsuk életünk vitorlásának kormánykerekét (mily költői!). Sokan tesznek fogadalmat ilyenkor,...
Jelen pillanatban nem vagyok abban az élethelyzetben, hogy szakítástól kéne tartanom, és remélem, ez nem is fog megváltozni. Mindenesetre egy kapcsolat vége olyan élmény,...
