Amikor az ember lánya elkezd verseket írni, három dolog minden bizonnyal jellemző rá:
1. épp a tinikorát éli
2. épp vagy nagyon szerelmes, vagy nagyon csalódott, ezért versben írja világgá az örömét / bánatát.
3. ezek a versek (khm), nem túl jók, kínosan izzadtságszagúak és nem spórolnak a klisékkel sem.
Lássunk most egy ilyen, erőteljesen „tini“ ihletettségű írást!
Ahogy e sorokat körmölöm/gépelem, már elmúlt a nyár. Az út széléről eltűntek a dinnyeárusok, a szőlő már leszüretelve, a demizsonban várja, hogy átlényegüljön. A...
Az alábbi verset gyermekkorom édes emlékű, kalandokkal és gondtalansággal teli nyarai ihlették. Remélem, hogy sikerül a segítségével felidézni azokat az apró, majdnem jelentéktelen pillanatokat,...
Nagy fába vágtuk a fejszénket ismét, ami a témát illeti. A nyomorról, szegénységről beszélni ugyanis fontos, vagy fontos lenne – néha majdhogynem úgy tűnik,...
