Ha azt hallom, nyár, szinte automatikusan megszólal a fejemben a hasonló kezdetű dalocska, megrohan ezer illat, íz és emlékkép, és a hozzájuk tartozó jellegzetes hangulat. Hallom a kés alatt repedő érett dinnye hangját, érzem a bőrömön a könnyű nyári vásznak libbenését, a nyelvemen olvadó fagylalt édes ízeit. A kisgyermekek ártatlan örömével halászom ki ilyenkor a fiók aljából a lenge, színes holmikat, a beépített szekrény mélyéről pedig a beporosodott szandálokat. Mit mondjak? Szeretem a nyarat. Nálam négy évszakból három mindig az lehetne…
Sietünk. Hajtunk. Kiégünk. Kiüresedünk. A türelmünk fogytán. Próbáljuk valahogy szinten tartani magunk, valahogy kárpótolni magunkat a sok munkáért, a reklámok tömkelege pedig elhiteti velünk,...
József Attila klasszikusát most egy meglehetősen életszagú jelenség köntösébe burkoltam.
Szerencsés embernek mondhatom magam, mert jó pár olyan pedagógus vett körül gyermekkoromban, akik nemcsak a tananyagot adták át, hanem lelkiismeretesen, erőn felül dolgoztak azon,...
