Nehéz őszinte lelkesedéssel megemlékezni március tizenötödikén. Hihetetlenül átpolitizálták már ezt az ünnepet, melyet az épp aktuális témák, a közhangulat, a pártok közti acsarkodás oltárán áldoznak fel évről évre. Közben persze pont a lényeg veszik el: hogy itt emberek a halandóságuk és sérülékenységük teljes tudatában vitték a bőrüket vásárra egy szebb jövő reményében. Mert hittek valamiben, és ha féltek is, nem annyira, hogy ne mertek volna tiltakozni az ellen, ami megkeserítette az életüket. Nem ártana példát vennünk róluk, és a gyűlölet zsákutcáját mellőzve kiállnunk az értékeinkért a mindennapokban. Az alábbi verset mindenesetre az ő kiállásuk ihlette.
Alighogy megörültünk a járványhullámok lecsengésének, és reménykedve vártuk a tavaszt, mire február végén kirobbant az orosz-ukrán katonai konfliktus. Májusi verseink így közös és határozott...
Legújabb epizódunk költeményeit egy-egy olyan, popkultúrához tartozó alkotás ihlette, amelyet egészen bizonyosan mindenki ismer, még akkor is, ha mondjuk annyira nem akarja. Egy ikonikus...
Amikor a popkult mint téma felmerült a rovattal kapcsolatos ötletelés során, mindjárt beugrott pár olyan klasszikus film és sorozat, amelyet valószínűleg mindenki ismer és...
