Nehéz őszinte lelkesedéssel megemlékezni március tizenötödikén. Hihetetlenül átpolitizálták már ezt az ünnepet, melyet az épp aktuális témák, a közhangulat, a pártok közti acsarkodás oltárán áldoznak fel évről évre. Közben persze pont a lényeg veszik el: hogy itt emberek a halandóságuk és sérülékenységük teljes tudatában vitték a bőrüket vásárra egy szebb jövő reményében. Mert hittek valamiben, és ha féltek is, nem annyira, hogy ne mertek volna tiltakozni az ellen, ami megkeserítette az életüket. Nem ártana példát vennünk róluk, és a gyűlölet zsákutcáját mellőzve kiállnunk az értékeinkért a mindennapokban. Az alábbi verset mindenesetre az ő kiállásuk ihlette.
Úgy gondoljuk, a művészet maga nagyszerű ihletforrásként szolgálhat egy újabb műalkotás létrejöttéhez, és nem is csak egy adott műfajon belül, hanem a műfajhatárok átlépésével...
Elképesztő, hogy az internet utóbbi húsz-harminc évét milyen mértékben változtatták meg a közösségi platformok. Ma már ezeken a felületeken értesülünk házasságkötésről, gyermekszületésről, elhalálozásról, közelgő...
Kis gyermekeim megszületése, na meg persze a Covid előtt jártam párszor az ázsiai kontinensen. Több országba is ellátogattam, belekóstolhattam picit a helyi ízekbe, szagokba,...
