E havi verseink afféle főhajtásként születtek a márciusi ifjak felé, akik lassan már két évszázada, hogy saját bőrüket kockára téve álltak ki olyan értékekért, amiket mi ma is magunkénak vallunk. Áldozatuk példaértékű. Kár, hogy gyakran értelmezik, magyarázzák félre különféle politikai meggyőződések tükrében. Csak remélni tudom, hogy mondjuk épp az alábbi vers tetszene valamelyiküknek.
Amikor Kerivel a közelgő január kapcsán úgy döntöttünk, a fogadalmak témáját választjuk a következő Költőtoll epizódhoz, az utolsó pillanatban kicsit csavartam a dolgon. Mert...
Budapest, ez a gyönyörű, történelemmel átitatott, nyüzsgő, ugyanakkor melankolikus város mondhatni mindig is vonzott engem. Egyetemi éveim alatt éltem is benne, szerettem, olykor gyűlöltem,...
Valamilyen szinten normális, hogy az idegen embertársainkhoz előítéletekkel, bizalmatlansággal viszonyulunk – a feltétel nélküli bizalom nem jelentett mindig evolúciós előnyt. Azt viszont már felettébb...
