József Attila Születésnapomra című versét mindig is szerettem. Hihetetlen, milyen ritmusa van, mennyire ülnek a rímek, a hangvétele pedig egyszerre keserű, önironikus és elképesztően pimasz. Nem lehet nem szeretni! Amikor felmerült, hogy írjunk egy átiratot, szinte rögtön ez a költemény jutott az eszembe. Már csak azért is, mert mindenki kivétel nélkül ismeri, valamikor fejből kellett fújja. Nagy falat, persze. Küzdöttem is vele rendesen, de az eredeti olyan jó, hogy még az én mellette jelentősen eltörpülő átiratom is csak élvezhető lesz a számotokra! Legalábbis, remélem.
Ha azt hallom, nyár, szinte automatikusan megszólal a fejemben a hasonló kezdetű dalocska, megrohan ezer illat, íz és emlékkép, és a hozzájuk tartozó jellegzetes...
Költőtollas társam, Keri feladta a leckét rendesen, mikor előállt az ötlettel, miszerint írjunk ezúttal az anyagiakról, pénzről verset. Nincs is olyan sok költemény, ami...
A január az újévi fogadalmak, újrakezdés, magunk jobb verziójának megteremtésére tett kísérletek időszaka. S mint ilyen, tele van nehézségekkel, küszködéssel, de egyben reménnyel is....
