Nagy fába vágtuk a fejszénket ismét, ami a témát illeti. A nyomorról, szegénységről beszélni ugyanis fontos, vagy fontos lenne – néha majdhogynem úgy tűnik, tabutémáról van szó. És nehéz is beszélni róla úgy, hogy valami relevánsat mondjunk, főként, ha az ember maga van olyan elmondhatatlanul szerencsés, hogy a saját bőrén idáig sosem kellett megtapasztalnia a nyomort. Mégis, megkíséreltem a dolgot, s remélem, megfog, vagy esetleg elgondolkodtat benneteket e pár sor.
A júliusi KöltőToll rovatban, tőlünk szokatlan módon, nem verseket, hanem két rövid novellát, egypercest olvashattok. Örkény István kiemelkedőt alkotott e téren, próbáltuk tehát az...
Szlovákiai magyarként jó eséllyel kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor „magyarázzuk a bizonyítványunkat”: hogy is van az, hogy itt élünk, hogy élünk, milyen nyelvet használunk a...
Sem az irodalom iránti rajongásunk, sem pedig ismeretségünk nem mondható épp újkeletűnek. Ráadásul a versolvasás élménye mellett mindketten tollat is ragadunk időnként, így adta...
