Mindez kulturális és esetleges – mégis, egy új év kezdetén mindannyiunkban mocorog valami kósza késztetés, hogy új lapot kezdjünk, valamit máshogy csináljunk, változtassunk a dolgokon. Hogy ezt a késztetést kihasználjuk, esetleg elnyomjuk, persze rajtunk múlik. Hogy sikerül-e véghezvinnünk a terveinket, az pedig valamelyest a körülményeken is. Egy biztos: a változtatás, újrakezdés nehéz. Pontosan ezt próbálja megragadni az alábbi pár strófa.
Sosem írtam eddig haikut, pedig tulajdonképpen mindig is vonzónak tűnt számomra ez az ősi, légies, kecses műfaj, mely olyannyira találó lenyomata a japán kultúrának....
Az alábbi versben egy olyan élethelyzetet, kapcsolati dinamikát próbáltam megjeleníteni, amely tele van feszültséggel, harccal és rejtett (?) agresszióval. A versben szereplő párost képzeletben...
Unjuk, elegünk van belőle, gyűlöljük bizonyos aspektusait, mégsem olyan könnyű manapság nélküle élni. A közösségi média, még ha a visszásságaival tisztában vagyunk is, ellenállhatatlan...
