Mit is mondhatnék e havi versemhez elöljáróban? Nyilván a városról szól, ahol élek, annak mindennapjairól és jellegzetességeiről, mindarról, ami első látásra a legfeltűnőbb. Valahogy kikerülhetetlen volt az ironikus hangvétel, mert az ember szereti kifigurázni azt, amit unásig ismer, de egyben mégiscsak szeret is. Valahogy úgy, ahogy Ady volt anno a Nagy Ugarral, csak persze az ő nyomába érni nehezen sikerülhet a magamfajta halandónak. Ezennel kérek elnézést Radnóti Miklóstól is, de azért remélem, nektek, földijeimnek szórakoztató lesz ez a pár sor.
Sokak számára a legfélelmetesebb helyzet lehet nagy tömeg előtt beszélni. Aki gyakorlott ebben, annak nem jelent kihívást a feladat, mások megremegnek már attól a ...
Mint minden évben, idén is eljött a nagy esők hónapja, amikor folyamatosan, szürkén ontja magából az ég az esőcseppeket, akár napokon keresztül, az udvaron...
Ó azok a csodás fiatal évek, amikor zsebünkben némi pénzzel, meg egy fogkefével nekiindulunk a nagyvilágnak! Persze a nyári fesztiválok sem maradhatnak ki a...
