Kis gyermekeim megszületése, na meg persze a Covid előtt jártam párszor az ázsiai kontinensen. Több országba is ellátogattam, belekóstolhattam picit a helyi ízekbe, szagokba, színekbe. Imádtam ezeknek az utaknak szinte minden percét, az idegen kultúrákkal való találkozás mindig mérhetetlenül izgalmas a számomra. Akár paradicsomi helyeken jártunk, akár a nagyvárosi dzsungel forgatagában, mindig az volt az érzésem, mintha valami mesébe csöppentem volna, és most, évekkel később visszaemlékezve sem tűnik másnak a dolog, mint annak: meseszerűnek. Valamiképpen ennek az érzésnek, hangulatnak a lenyomatát próbáltam megragadni a Hímporban, s ha sikerült, talán ti is éreztek majd olvasás közben valami egzotikus ízt a nyelveteken. Ha pedig tehetitek, látogassatok el arrafelé, életre szóló élményekkel lesztek gazdagabbak.
Március 8-adika a nemzetközi nőnap, amelyet ugyan a mai napig sokan csak egy szocialista maradványünnepként tartanak számon, de ennél jóval mélyebb jelentéssel bír. A...
Van úgy, hogy a dolgok egy kapcsolatban nem úgy végződnek, ahogy azt az ember elképzeli. Na jó, valljuk be, ez a legtöbb kapcsolat esetében...
A stressz az, amivel mindannyian megküzdünk, minden egyes nap. Talán banális tapasztalat, és ennyiben nem feltétlenül egyszerű verstéma, viszonylag hamar sikerült fogást találnom rajta....
