Kis gyermekeim megszületése, na meg persze a Covid előtt jártam párszor az ázsiai kontinensen. Több országba is ellátogattam, belekóstolhattam picit a helyi ízekbe, szagokba, színekbe. Imádtam ezeknek az utaknak szinte minden percét, az idegen kultúrákkal való találkozás mindig mérhetetlenül izgalmas a számomra. Akár paradicsomi helyeken jártunk, akár a nagyvárosi dzsungel forgatagában, mindig az volt az érzésem, mintha valami mesébe csöppentem volna, és most, évekkel később visszaemlékezve sem tűnik másnak a dolog, mint annak: meseszerűnek. Valamiképpen ennek az érzésnek, hangulatnak a lenyomatát próbáltam megragadni a Hímporban, s ha sikerült, talán ti is éreztek majd olvasás közben valami egzotikus ízt a nyelveteken. Ha pedig tehetitek, látogassatok el arrafelé, életre szóló élményekkel lesztek gazdagabbak.
Az alábbi versben két, egymástól eltérő évben megélt tengerparti nyaralás momentumaira emlékezek vissza – a forró, száraz délutánra, a levegőben keringő, tarka papírsárkányok sokaságára....
A meleg pokrócokkal és illatos teákkal körített, fagyos november mintha csak csábítaná az olvasót a tartalmas, újszerű olvasmányok irányába. A novemberi Költőtoll közös témája...
A fogyasztói magatartásunk elszabadulása egy igen sötét végkifejlettel fenyeget, amelynek tulajdonképpen már részesei is vagyunk. Ne szépítsük: amikor „fast fashion“ terméket veszünk, azt a...
