Kis gyermekeim megszületése, na meg persze a Covid előtt jártam párszor az ázsiai kontinensen. Több országba is ellátogattam, belekóstolhattam picit a helyi ízekbe, szagokba, színekbe. Imádtam ezeknek az utaknak szinte minden percét, az idegen kultúrákkal való találkozás mindig mérhetetlenül izgalmas a számomra. Akár paradicsomi helyeken jártunk, akár a nagyvárosi dzsungel forgatagában, mindig az volt az érzésem, mintha valami mesébe csöppentem volna, és most, évekkel később visszaemlékezve sem tűnik másnak a dolog, mint annak: meseszerűnek. Valamiképpen ennek az érzésnek, hangulatnak a lenyomatát próbáltam megragadni a Hímporban, s ha sikerült, talán ti is éreztek majd olvasás közben valami egzotikus ízt a nyelveteken. Ha pedig tehetitek, látogassatok el arrafelé, életre szóló élményekkel lesztek gazdagabbak.
Legújabb epizódunk költeményeit egy-egy olyan, popkultúrához tartozó alkotás ihlette, amelyet egészen bizonyosan mindenki ismer, még akkor is, ha mondjuk annyira nem akarja. Egy ikonikus...
Mindez kulturális és esetleges – mégis, egy új év kezdetén mindannyiunkban mocorog valami kósza késztetés, hogy új lapot kezdjünk, valamit máshogy csináljunk, változtassunk a...
Budapest, ez a gyönyörű, történelemmel átitatott, nyüzsgő, ugyanakkor melankolikus város mondhatni mindig is vonzott engem. Egyetemi éveim alatt éltem is benne, szerettem, olykor gyűlöltem,...
