Sem az irodalom iránti rajongásunk, sem pedig ismeretségünk nem mondható épp újkeletűnek. Ráadásul a versolvasás élménye mellett mindketten tollat is ragadunk időnként, így adta magát a gondolat, hogy közös projektbe fogjunk. Már csak az együttműködés formáját kellett kitalálnunk, de az sem ment túl nehezen. Összedugtuk a fejünket, és elhatároztuk, hogy hónapról hónapra mindketten írunk egy-egy verset ugyanarra a témára, mintegy két szólamot egy dallamra. Így fogunk mi beszélgetni egymással, s remélhetőleg ti is örömötöket lelitek majd ebben a párbeszédben.
December 18. a kisebbségek napja. Ennek apropóján döntöttünk úgy, hogy valamiképpen megkíséreljük verssorokba szedni, hogy milyen is egy kisebbség tagjának lenni. Ez mindennapos tapasztalatunk,...
Unjuk, elegünk van belőle, gyűlöljük bizonyos aspektusait, mégsem olyan könnyű manapság nélküle élni. A közösségi média, még ha a visszásságaival tisztában vagyunk is, ellenállhatatlan...
Milyenek is vagyunk mi, nők? Nyilván ezerfélék, ezerféle élethelyzetben. Mégis vannak olyan közös tapasztalatok, melyek sokunknak ismerősnek tetszhetnek. Sokszor érezzük úgy, hogy nehéz ez,...