Sem az irodalom iránti rajongásunk, sem pedig ismeretségünk nem mondható épp újkeletűnek. Ráadásul a versolvasás élménye mellett mindketten tollat is ragadunk időnként, így adta magát a gondolat, hogy közös projektbe fogjunk. Már csak az együttműködés formáját kellett kitalálnunk, de az sem ment túl nehezen. Összedugtuk a fejünket, és elhatároztuk, hogy hónapról hónapra mindketten írunk egy-egy verset ugyanarra a témára, mintegy két szólamot egy dallamra. Így fogunk mi beszélgetni egymással, s remélhetőleg ti is örömötöket lelitek majd ebben a párbeszédben.
A gyermekversek világa különösen közel áll hozzám, mert megidézik azt az életszakaszt, amikor az irodalom még csupa játék, kaland, tarka fantáziakép, rímek és végtelen...
Bár 1848-ban még csak tervben sem voltam, jó szívvel emlékszem vissza azokra a rendezvényekre, ahol kisiskolásként forradalmi verseket hallgattam, majd később magam is szavaltam,...
A szépség talán korunk egyik leginkább túlértékelt tulajdonsága és az is szembetűnő, hogy kialakította a saját üzletágát is. Hogyne, hiszen rettegünk az öregedéstől, a...