Mindannyiunk életét vagy így, vagy úgy megkeserítik az előítéletek. Ha mi vagyunk mások, mint az átlag, akkor céltáblájukká válva szenvedünk az igazságtalanságuk miatt. Ha viszont mi magunk vagyunk tudattalanul is tele velük, mérgez bennünket a bizalmatlanságunk, és nem adjuk meg másoknak az esélyt, hogy bebizonyítsák: nem rossz emberek. Költőtoll epizódunk épp ezt a nehéz, de fontos témát dolgozza fel most verses formában.
Unjuk, elegünk van belőle, gyűlöljük bizonyos aspektusait, mégsem olyan könnyű manapság nélküle élni. A közösségi média, még ha a visszásságaival tisztában vagyunk is, ellenállhatatlan...
József Attila klasszikusát most egy meglehetősen életszagú jelenség köntösébe burkoltam.
Január van, túlvagyunk az ünnepeken, amelyek jó eséllyel elvitték sok család bevételének egy jelentős százalékát. Mire elfogy a maradékok maradéka, tervezgetni, számolgatni kezdünk –...
