Mindannyiunk életét vagy így, vagy úgy megkeserítik az előítéletek. Ha mi vagyunk mások, mint az átlag, akkor céltáblájukká válva szenvedünk az igazságtalanságuk miatt. Ha viszont mi magunk vagyunk tudattalanul is tele velük, mérgez bennünket a bizalmatlanságunk, és nem adjuk meg másoknak az esélyt, hogy bebizonyítsák: nem rossz emberek. Költőtoll epizódunk épp ezt a nehéz, de fontos témát dolgozza fel most verses formában.
Ma – szerencsére – viszonylag sok szó esik a női lét nehézségeiről, visszásságairól, esélyegyenlőségről, illetve annak hiányáról. Mégis, még nagyon sok szó kell erről...
Amikor felmerült, hogy a következő verseinket egy állat ihlesse, tulajdonképpen nem is kellett gondolkodnom azon, hogy melyiket is válasszam. Kisgyermekkorom óta szeretem a lovakat....
Kis gyermekeim megszületése, na meg persze a Covid előtt jártam párszor az ázsiai kontinensen. Több országba is ellátogattam, belekóstolhattam picit a helyi ízekbe, szagokba,...
